Mikor megláttalak téged,
úgy megszerettelek,
mint még senki mást!
Gyönyörű szemeiddel el varázsoltál,
mosolyod olyan volt nekem,
mint a nyári napsugár,
s boldogság költözött,
szerte szét tépet szívembe!
Mégis féltem, féltem a csalódástól,
mert úgy szerettelek, mint még senki mást!
Az első érintésed, az első csókod,
számomra olyan volt, mint a mennyország!
Mégis féltem, mert úgy szerettelek,
mint még senki mást!
Mit teszel velem,
te édes kicsi lány,
teljesen megbolondítottál!
Mégis félek, félek mert megbolondítottál,
s ennyit mondtál, ha nem te, majd valaki más!
S itt az újabb csalódás,
pedig úgy megszerettelek,
mint még senki mást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése