Ne hagyj el soha, hisz boldog vagyok Melletted,
Hisz Te jelented nekem az egyetlen kincsemet!
Te hoztál új színt szomorù életembe,
Te hoztad vissza szívembe az elkopott reményeket.
Ne hagyj el soha, mert azt nem élném túl,
Te érezteted velem, ki is vagyok,
A te csókodtól, Kedvesem, mindig elolvadok.
Ne hagyj el soha, ígérd meg nekem,
Ígérd meg, hogy én vagyok s leszek is az életed!
Fogd a kezem örökké, egy percre se engedd el,
S amilyennek születtem, olyannak fogadj el!
Ne hagyj el soha, légy mindig a párom,
Nevessünk együtt, kérlek, a néha gonosz világon!
Te vagy, ki a rosszat kitéped szívemből,
Ne hagyd, kérlek, hogy semmi se maradjon az életemből!
Ne hagyj el soha, ne hagyj itt kérlek,
Mert szeretlek téged, ezt esküszöm Néked!
Te vagy, ki szomorkodni nem hagy engem,
S amíg élek, ezt milliószor megköszönöm még Neked.
Ne hagyj el soha, mert nekem Te vagy a világ,
Hagyd, hogy örökké csókoljon még a szám!
Mert neked csókot adni, maga a boldogság,
S tőled csókot kapni, talán a mennyország.
Ne hagyj el soha, hiszen nem viselném el,
A hibáimmal együtt, kérlek, úgy fogadj el!
S bármerre is mész, én elmegyek Veled,
Mert szívem minden szeretetével, igen, én úgy Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése