De jó lenne még égni,
s nem gyertyaként elégni
Olykor mosolygó gyermekkorról álmodozom,
hol minden oly szép volt
De hiába minden, szalad az idő,
s vele együtt kopik az erő
Bár fejem felett elrohantak az évek
Bennem él még a gyermeki lélek
Futni szeretnék még az élettel tovább
Hisz bennem él még a gyermeki vágy
Táncolni kell egy életen át
Míg elalszik az utolsó gyertyaláng
Táncolni, a nappal mámorában
Táncolni, az élet viharában
Táncolni, a sötét éjszakában
Táncolni, ha mögötted árny van
Táncolni, ha bánat ér
Táncolni, a boldog könnyekért
Táncolni, ha senki meg nem ért
Táncolni, a szebb holnapokért
Táncolni kell, porban, sárban
Táncolni kell, a magányban
Táncolni kell, a fényben
Táncolni kell, sorsod erdejében
Mert tánc nélkül nincsen élet
Őszülő fejjel lassulnak már a lépések
S dúdolgatjuk: de jó lenne még lépni,
s nem gyertyaként elégni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése