2018. január 5., péntek

Szeitz János - Éji magány


    Dülöngél a csend körülöttem:
    valamit keres,
    valamit nem talál.
    Gyérül a hang körülöttem:
    valaki elment,
    valaki már nem vár.
    Megdermedt egy arcon a mosoly:
    valahol temetnek,
    valahol már nem fáj.
    És a partra dermedt egy mozdulat:
    holtomig intés,
    holtomig éji magány.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése