Ó pillanat, pillanat,
de szép lepke vagy,
csak épp túl sebes:
túlszárnyalod vágyamat.
Az idő, az idő repte,
vajon pihent-e,
mielőtt szárnyad
a szélhez feszítette?
De suhogj, suhogj tovább
fény-melódiát
a réteken,
nyíljanak virág-csodák,
melyben pillangó-szemem
oltáron pihen;
Isten a pillám,
minden szép,- s én elhiszem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése