Lelkemmel tapintgatom testedet,
szememmel simogatom lelkedet.
Illatod eső áztatta tavaszi mező,
de Ég s Föld között a távolság nő?
Már elcsitult e Tenger hullámzása,
látomások, illatok kerültek sírjukba.
De mikor lelkemmel tapintgatom az Eget,
Magamban, csendesen, simogatlak Téged?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése