Volt egy nyár, még most is emlékszem,
felhők ölelték a kék eget,
versenyt úsztak idővel, térrel,
s hogy száguld... senkit sem érdekelt.
Szelíd szellők hajamba túrtak,
a Nap cirógatta arcomat,
lelkem repült, épp csak húsz múltam,
faképnél hagytam a gondokat.
Hátizsákom várt útra készen,
lábamon saru, volt nagy divat,
hívott a nyár, az édes élet,
hol járok, tudatta távirat.
Volt sok nyár, sok bolondos emlék,
átvirrasztott, forró éjszakák,
ha kézen fogsz, most is mehetnénk,
míg csiklandoz, fűt és űz a vágy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése