Mint római kút szobra, tenyered
Magasra tartod mozdulatlanul,
a tenyeredből zuhatag ered,
ezüstsugárral a válladra hull.
Aztán melledre hull. Aztán aláfoly.
Izgalmasan, áttetszőn, mint a fátyol.
Aztán térdedre hull. Szikrázva hull.
És egyre hull, hull, nappal, éjszaka.
Szépség és szerelem zuhataga.
És te mosolyogsz. Mozdulatlanul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése