Vissza-visszavár a múltból néhány emlék,
a szelíd-csókú május, s az a júliusi nyár,
amelyben először léptük át azon utunkat,
hol tűzpipacsot virult a zöldülő határ.
Vissza-visszavár forró ölelésed,
ott a hűs árnyékot adó fűzfalomb alatt,
ahol csak nekünk szólt a csalogányos ének,
s nekünk szórta szikráit az alkonyati nap.
Vissza-visszahív az erdők avarcsendje,
a rozsdaszínű falevelek őszi hervadása,
s mindaz az a harsogó, érted dobbant szívjel,
mely szaggatott vonal lesz karod vonzásában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése