2018. február 27., kedd

Moretti Gemma - Megmarad örökre

         
 
Szívedet tenyeremmel betakarom,
     érezzem dobbanását, amíg csak lehet,
     és hogy felejtsem:
     madárröpte pillanat az élet.
     Nyugtalan lelkemet csitítja a csend,
     szavak sem kellenek.
     Jó így nekünk. Nekem. Neked.
     Amikor karod ölelő sátora
     - mint madárszárny, ha elfárad -
     vállaimról lehullik,
     s nem simogat többé kezed,
     védtelen arcom a fény felé tartom
     és úgy gyűjtök majd meleget.
     De addig, amíg csak lehet,
     szívedet tenyeremmel betakarom:
     hiszem, hogy jönnek még boldog percek,
     felfénylenek majd sugaras reggelek,
     és szavak sem kellenek.
     Jó így nekünk. Nekem. Neked.
     Mert nem múlik el, ami szép volt:
     a rövidre mért időt
     mesévé szövik a pillanatok.
     Igen, igen. Jó volt nekünk
     a hallhatatlan zene,
     a varázslatos csend.
     És megmarad örökre
     nekem, Neked.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése