Mint páros gót oszlopok összeforrtan
Tartjuk a reménység boltíveit
Állunk csont – fehéren elátkozottan
Míg a törvény rajtunk be nem telik
Tudod hogy minden ellenünkre fordul
Tudom hogy minden vád fejünkre száll
De fájdalmakon és rágalmakon túl
Tiszták vagyunk mint hó fürdette táj
Neved az álmatlan tengerre írom
Már fodraid közt leng a szürkület
Virraszt velem örökös éber áram
Sötétedik Meghalok nélküled
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése