a kezek táncra kelnek
mintha végtelen imát vezényelnek
az unoka haját glóriává fonva
a nedves kötényen egy utolsót simítva
a rakoncátlankodó csipkét megigazítva
a szöszt a szőnyegről felcsippentve
a szemüveget orrhegyre biggyesztve
az Igét is helyére téve
az Igét is helyére téve…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése