Ignotius - Erdőben

Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a moha:
Szívedre, bár kövitsd és hűtsék,
Halkan kiül a gyönyörűség.

Megyünk és mögöttünk marad
A biztos és a nem szabad -
Sírj és nevess és jer velem,
Ó hajléktalan szerelem!