Talán csak az én szívembe dalol bele néha
a szavak erejének buja fájdalma.
Talán csak én nem hiszem, hogy az élet változása
a megszokottan szépet is mássá formálja.
Talán csak nekem fáj sok eltévedt gondolat,
mely szédelgő vágyhangok hamísított álma,
ami lépésről lépésre veszti el azon varázslatot,
mit bűvös tollal írt csupa-csuda bája.
Talán csak én nem értem, miért tör le mindent
a szeszélyekkel átkócolt szelek ereje,
s miért lesz sötét-mély az a fénnyel megtelt érzés,
mibe bele-beleragyog az emberek szeme.
Talán csak én őrzöm hűséggel égi boldogságom,
mindazt a csodát, mi lelkem útján árad,
s talán csak én alkottam öröknek azt a mesevárat,
melynek holtbiztos alapja az emberi alázat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése