Talán nem tudod
hát elmondom neked ...
mikor
éjszaka már csak a hullt lomb zöreje virraszt,
csavargón a rongyossá lett parkban
ezer kín ekevasa szánt,
a Bazilika hátsó sorában egy pap
imára kulcsolt kézzel várja a vigaszt,
az úton bánat vonszolja lomha árnyként kék hasát,-
mikor
kihűlt hitvesek közt
tapinthatóvá lesz a ragadós utálat,
rozsdás venyigék a budai hegyekben ágaikat vérzik,
a tejfehér köd széles utcákon padokra gömbölyödik,
Budapest fölött csillagok özvegy fénye
hideg szikráikat veti,-
mikor
a nyomdakész napilap szalagcímei
feketén utánad kiabálnak,
valahol távol megkezdődik a vadkacsa-vadászat,
fényes casinoban a ruletten kipörög a legnagyobb találat,
egy kóbor macska az éjben
alakot ad a cseppenő homálynak,-
én akkor
meglátom szemedben azt a végtelent,
ahol vörösen izzik
és lángként lobban hetykét
az íriszedre karcolt
milliárd-éves végzetem.
Talán tudtad, -
most mégis elmondtam neked.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése