2017. szeptember 19., kedd

Győrfi Gergely - A holnap alkonyán

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjx4ZonsCDzNXjIa1WnvCk_37_pAncsb9woLWI4dYwGlbK_QewLmlUIASzs6p-dJJSvkPcsEmi5kmnZElxcdYiPgWI_PQKVmB3IghGr5RIEaZbg8F5-NL2yrX_fgWU2jjmUS7x3tYiMQyEx/s1600/%25C3%25B6lel%25C3%25A9s-02.jpg

Forró csókod lüktető áradat;
Szivárványkék színben pompázó kárhozat;
Buja kéjjel fekszel ágyadon;
A holnap, az egy másik hatalom.

Vágtázol az idők tengerén;
Szerelmet lelsz éjjel, borút reggelenként;
Ha Te vagy a Mindenség, én vagyok a Fény;
Múltnak fényeiben kristályosodó remény.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése