Ha majd a telet tova sodorja az idő,
és újra simogat a lágy tavaszi szellő,
a kezem simogatását érzed.
Ha lábadhoz hajol egy kis virág én köszöntelek Téged!
A halkan suhogó fák szerelmes szavaimat suttogják Neked,
elmondják újra, és újra mit érzek. Szeretlek.
S a bennem égő szerelem,
átlép korokat, évszázadokat, szabályokat.
Vágyom Rád és félek:
„Koldus- szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.”
Ezt a szomjúságot rajtad kívül más nem csillapíthatja.
„Koldus- szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.”
Ezt a szomjúságot rajtad kívül más nem csillapíthatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése