Szeitz János - Másként

Látja kedvesem,
én csak mormolom
magamban énekem.
Virágnak, napfénynek,
a magányos holdnak,
így a régvoltnak,
távoli ősöknek, ezer éveken át,
akik összekötnek:
Ők is így látták, ilyennek.
Talán így is néztek.