Ártatlan tánc, őrült forgatag,
Száll az öröm és kín hangja.
Táncol a világ, pörög az élet,
A nappal öleli az éjjelt.
Táncol az élő a holttal
Ölelkezik a nap a holddal.
Csókot vált a kín, s az öröm,
Egymást váltja zene, s csönd.
Párját elhagyni képtelen,
Hívja magához a nap az éjjelt.
A nappal megöli kedvesét, az éjt,
Hogy aztán világos legyen az ég.
S az hamvába csókol az éjnek,
Hogy feltámadjon, s éljen.
S most az éj öli meg a nappalt,
Hogy most ismét lehessen holnap.
Szemébe fájdalom, s könny szökik,
De tudja ennek így kell lenni.
Örök körforgás, mit elhagyni nem lehet,
Örök fájdalom, mit szerelem övez.
Egy tánc, mi egy életre szól,
Egy dal, mit örökké dalolsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése