Rémálom kínzott, könnyezés és panasz,
távolodó lépteid zaja meggyötört,
gyász-zenévé váltak a búcsúzó szavak,
vágyad régi árja árnyba öltözött.
Menni láttalak, menni hidegen,
magaddal vitted ódád zengzetét,
és úgy néztél rám, mint egy idegen,
ha csókunk emlékeként terültem eléd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése