Olyan lassan telnek a percek,
amikor nem vagy velem.
Lapozom a múltat,hátha megjelensz,
kilépsz az ajtón,elindúlsz az úton,
mert tudom láthatatlan erők vonzanak.
Várok mit is tehetnék,
pedig szivesebben ölelnélek,
érezném az arcod bársonyát,
s magamat-veled.
De nem lehet,hiába rajzol a képzelet,
elbukik ez a nap is nélküled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése