Nem lehet még itt a búcsúzás,
Csak te voltál nekem, senki más.
Elvitted álmomat, még látom arcodat,
Mindig kísért egy fájó gondolat:
Gondolsz-e majd rám, ha elmúlt az éjjel,
Minden álmunkat a hajnal tép széjjel.
Hazudd, hogy fáj, hogy most is fáj a búcsúzás,
S hogy nem szerettél így még senki mást!
Gondolsz-e majd rám, ha más csókját kéred,
S nem ölel már át két karom téged?
Hazudd, hogy vársz, örökké vársz, csak engem vársz,
S hogy nem szerettél így még senki mást!
Hazudd, hogy fáj, hogy most is fáj a búcsúzás,
S hogy nem szerettél így még senki mást!
S hogy nem szerettél így még senki mást!
(Dalszöveg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése