Megírlak majd, hangjaid
mind mind versbe nőnek:
Ajándékul hagylak itt
a tűnődő időnek.
Dal vagy, ritmus lüktetés
s mint ujjongás a nyárban
úgy kacaghatsz verseim
mindegyik sorában.
Megírlak majd, meglátod,
én versbe írlak Téged,
olvassák, hogy általad
volt szép
nekem az élet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése