2016. február 5., péntek

Kányándi Sándor - Volna még


pedig volna még
volna még valami
mondanivalóm
a nyíló nárcisz-
mezõkrõl például
az alkonyi szélben
riadtan lobogó
hegyi füvekrõl
a hegyekrõl a folyókról
égrõl és földrõl
a tengerekrõl
az óceánok alatt
vergõdõ tûzhányókról
a szerelem végtelen
napéjegyenlõségeirõl
amikor az idõ is
ellankad mint a patak
ha szomját oltja
benne a szarvas
egyszóval kettõnk
dolgáról az emberiség
nevében volna még
talán volna még

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése