alakod köré fonom a hangom
selyme beborítja óvja mint
puha bársony takaró
a tél hidege nem bánthat már
két kezem átölel óvja lényedet
elringat miközben dúdolva suttogom
hétköznapi szerelmem zuhatagát
patyolat tisztára mosdatja napodat
zubogó vér áramlása ereidben üzen
reád talált a nemvárt végtelen
ünnep a hétköznapi szerelem
himnusz a mindennapokban velem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése