2016. január 28., csütörtök

Arany-Tóth Katalin - Prológus


Csak apró villanás a létem
– bevallom, valami mást reméltem.
Szeszélye egyszer karcolt,
máskor dúdolt szívemen,
s hogy mégis szép volt
– néha elhiszem.
Az élet így múlik
születéstől a halálig
szüntelen.
Ami jó, s rossz volt,
emlékét egyszer mind
magammal viszem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése