S Király Anna - Hiányzol!

Ne hagyj el soha, hisz boldog vagyok Melletted,
Hisz Te jelented nekem az egyetlen kincsemet!
Te hoztál új színt szomorù életembe,
Te hoztad vissza szívembe az elkopott reményeket.

Ne hagyj el soha, mert azt nem élném túl,

Mert szerelmes szívem szívedtől lángra gyúl!
Te érezteted velem, ki is vagyok,
A te csókodtól, Kedvesem, mindig elolvadok.

Ne hagyj el soha, ígérd meg nekem,
Ígérd meg, hogy én vagyok s leszek is az életed!
Fogd a kezem örökké, egy percre se engedd el,
S amilyennek születtem, olyannak fogadj el!

Ne hagyj el soha, légy mindig a párom,
Nevessünk együtt, kérlek, a néha gonosz világon!
Te vagy, ki a rosszat kitéped szívemből,
Ne hagyd, kérlek, hogy semmi se maradjon az életemből!

Ne hagyj el soha, ne hagyj itt kérlek,
Mert szeretlek téged, ezt esküszöm Néked!
Te vagy, ki szomorkodni nem hagy engem,
S amíg élek, ezt milliószor megköszönöm még Neked.

Ne hagyj el soha, mert nekem Te vagy a világ,
Hagyd, hogy örökké csókoljon még a szám!
Mert neked csókot adni, maga a boldogság,
S tőled csókot kapni, talán a mennyország.

Ne hagyj el soha, hiszen nem viselném el,
A hibáimmal együtt, kérlek, úgy fogadj el!
S bármerre is mész, én elmegyek Veled,
Mert szívem minden szeretetével, igen, én úgy Szeretlek.

Szabó Lőrinc - Gyógyulás

Sötét szavak csontvázán mámoros
életként lüktet ez a szerelem:
szivemben és agyamban muzsikál,
önző húsomat csöndesíti és
testvéreddé aláz és fölemel.
Kedvedért minden jót és igazat
érezni kezdek, hang-visszhang-zene
kapcsol egymáshoz, s a dac és a vád
fekete céltalansága után
a megértés napfénye homlokom.
 

Bodnár Éva - A fáradt szív panaszai

Halkan, most halkan beszélj!
Csak az őrület szül vad hangokat...
Finoman érlelt, lágy szavakkal
öleljen át a pillanat!

Ne mondj semmit, csak nézz rám!
Talán szemed beszédesebb,
és mindent jobban megértek,
ha lelked tükrébe nézhetek.

Túl sok a zaj - belefáradtam.
Simogasd hát a lelkemet!
Most ez a túlhajszolt szív fáj úgy,
ahogy az égett, lüktető sebek.

Gyógyírt keresek, vigasztalást,
szépen ívelt dallamot, lágy muzsikát...
Valamit, amitől újra vonzó lesz
ez a forrongó, vad világ.

Aranyosi Ervin - Csodálatos dolog

Csodálatos dolog őszintén szeretni,
közösen játszani, szívünket követni.
hagyni, hogy az érzés hadd áradjon másra,
csodás rátalálni egy igazi társra!
Bizony a szeretet szabaddá tesz minket,
együtt gyűjtögetjük szép emlékeinket.
Az érzés felemel, a föld felett járunk,
megtelünk örömmel, boldogokká válunk.
Nagy kár, hogy szeretni nem mindenki képes,
nem tudunk eljutni mindenki szívéhez.
Legalább szeressük mindazt, aki hagyja,
aki szívünk kincsét mind-mind learatja.
Hiszem, ha szeretünk, minket is szeretnek,
a szerető szívek boldogok lehetnek,
s figyeld, a szeretetet hány csodát varázsol,
s máris szebbet gondolsz az egész világról.
És ha szebbet gondolsz, hidd el, szebbé válik!
Érzéseken át jutsz el saját csodádig!
Ha ezt megtanulod, s ezt az utat járod,
szeretet tölti meg környező világod.
Látod, a szeretet, egy szebb jövő útja,
s hiszem, jó úton jár, aki megtanulja,
ha tudod, hogyan kell, taníts meg rá mást is.

Kerecsényi Éva - Volt egy nyár

      
Volt egy nyár, még most is emlékszem,
felhők ölelték a kék eget,
versenyt úsztak idővel, térrel,
s hogy száguld... senkit sem érdekelt.

Szelíd szellők hajamba túrtak,
a Nap cirógatta arcomat,
lelkem repült, épp csak húsz múltam,
faképnél hagytam a gondokat.

Hátizsákom várt útra készen,
lábamon saru, volt nagy divat,
hívott a nyár, az édes élet,
hol járok, tudatta távirat.

Volt sok nyár, sok bolondos emlék,
átvirrasztott, forró éjszakák,
ha kézen fogsz, most is mehetnénk,
míg csiklandoz, fűt és űz a vágy.

Auth Csilla - Féltelek

Rég hiába hívtalak, elrejtőztél még, nem láttalak
Nem voltál velem, még velem, még nekem
Úgy akartalak, úgy akartam azt, hogy végre már
Megtaláljalak magamnak, vártalak

Itt vagy velem, tudom és érzem
Nem kell semmi több már nekem
Szeress, ölelj mindig úgy engem
Ahogy most ölelsz, ahogy most ölellek én
Olyan jó, oly jó veled

Még, ha elringat az álom, lelkem lelkedhez hozzásimul
A szívverésedet sokáig hallgatom
Úgy akartalak, úgy akartam azt, hogy végre már
Megtaláljalak magamnak, vártalak

Mem akarom, hogy úgy érezzem
A napok elsodornak tőlem
Szorítsd a kezem még erősebben
Nehogy elszakítson ez a nagyvilág
Tudom már, hogy mit jelent, hogy féltelek

Reményik Sándor - Margaréta

Én nem kérdeztem: szeret, nem szeret A margarétától soha.
Nem kellet más,
Csak fehér virágszirom-mosolya.
Mely úgy lengett az alvó rét felett,
Mint egy sóhajtás, mint egy lehellet.
Én nem kérdeztem: szeret, nem szeret
A margarétától Soha.