Azzal töltöm az életem,
hogy folyton rád gondolok
és Te a semmit raktad elém.
Nekem adtad az üres holnapot,
kaptam utána bármit ígért,
de már nem kell.
Lassan elfáradok szeretni téged.
A nap lomha járását hiába nézed,
nem követlek mint az árnyék,
már nem lennék a kutyád,
inkább feledni vágynék .
Hogy mi lesz szerdán, szombaton,
már nem érdekel
Nem vágyom utánad vakon,
úgysem érlek el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése