odakint pirkad
lassan kitavaszodik
már nem tudom
hányadik tavasz ez nélküled
nem emlékszem
csak arra, hogy nemvagy
de
voltál...
lélegzem
halkan
ma nincs súlya a szónak
önzésem hallgat
torkom is szabad
lehunyt szemem mögött
lágy vagy és szép
eltitkolt fájdalom
és lassan
alázatosan
hasonlítani kezdünk az emlékekhez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése